Miért is mondom, hogy nem gondoltam, hogy valaha még életem része lehet a terhesgondozás?
Kezdjük az elején. Már párt is nehezen sikerült magam mellé találnom. Pedig mindent megtettem érte. 35 éves voltam, amikor egy párkereső tréningnek köszönhetően megismertem jelenlegi férjemet, Mátét. Szinte egy teljes ország választott el minket egymástól. Mégis viszonylag hamar kellett egymás mellett döntenünk, annak érdekében, hogy családot alapíthassunk. A gyermekáldás azonban éveken keresztül kudarcba fulladt. Több mint három évünk ment rá, de megérte. Keresztanyámnak hála, szakmai szempontból több évtizedes rutinnal rendelkező magán nőgyógyászhoz kerültünk. Magam sem gondoltam, hogy amikor terhesgondozásra kerül a sor, ennek rendkívül sok előnyét látom majd. Hiszen közel a negyvenhez szülni nem kockázatmentes vállalkozás. A baba érkezése körül bármi benne van a pakliban. Sajnos, még a fejlődési rendellenesség is. Szakorvosom figyelme a terhesgondozások alkalmain méltóságteljesen, de erre is kiterjedt. Bár bíztunk a csodában, mégis minden eshetőségre volt forgatókönyvünk.
Hogyan derült ki terhesgondozás során a fejlődési rendellenesség?
Az első terhesgondozások még részemről nem voltak félelem mentesek. De nőgyógyászom minden alkalommal egy rövid beszélgetéssel eloszlatta félelmeimet, humorral oldotta a feszültséget. Minden találkozás során egyértelműen éreztem, hogy itt most kizárólag a születendő gyermek magzata és én vagyok a fókuszban. Jól esett, mert az élet más területein nem voltam hozzászokva ehhez. Első találkozásunk az anamnézis felvételével és egy általános vizsgálattal kezdődött. A vizsgálatot minden héten újabb vizsgálat követte. A tizenkettedik heti vizsgálatot követően Nőgyógyászom kedvesen, de közölte a tényt: „A terhesgondozásnak rendkívül szorosnak kell lennie. Ez egyrészt az életkorból adódik. Másrészt pedig abból, hogy kromoszóma rendellenességből kifolyólag az ultrahang egyértelműen kimutatja a down-szindróma jelenségét.”
Attól kezdve nem dolgozhattam. Szigorú szakorvosi ellenőrzés, rendszeres vizsgálatok mellett nyolc és fél hónapra gond nélkül jött világra gyermekem. Csodaként éltem meg születését és élem meg még ma is mindennapjait.
Nőgyógyászom pedig napjainkban is szeretettel követi fejlődését és ahol tud, kapcsolatai révén segít a fejlesztésben is!