Mi idézte elő számomra a hüvelyi ultrahang vizsgálat fogalmával történő megismerkedés szükségességét?
Vannak emberek, akik kimondottan szeretik, ha az orvosi rendelők valamelyikében tölthetik el idejüket. Én nem tartozom közéjük. De azok közé sem, akik túl gyakran betegek. Nem emlékszem rá, hogy mikor volt utoljára a kezemben lázmérő. Arra pedig méginkább nem, hogy valaha előfordult volna velem, hogy ultrahang vizsgálatra mentem. De tudjuk, hogy az élet néha idéz elő furcsa helyzeteket. Esetemben is ezt tette. Sőt! Egyenesen a hüvelyi ultrahang vizsgálattal szembesített. Pedig még felelőtlen sem voltam! Pusztán egy hétvégét töltöttem el baráti társaságban. Ráadásul abban a fürdőben, amit jól ismerek és nagyon szeretek. Abban a fürdőben, melynek szállodájában pontosan most olvastam egy írást a hüvelyi ultrahang vizsgálatról. Amikor becsuktam laptopom, még nem gondoltam, hogy amit olvasok, az engem pár nap múlva testközelből is érinteni fog. De az élet így alakított. Ezzel is bizonyítva azt a tézisemet, hogy nincsenek véletlenek. Pedig ebben sokan nem értenek velem egyet. Még a velem tartózkodó barátaim közül sem.
Mik voltak a jelek, amik sugallták, hogy a hüvelyi ultrahang vizsgálat elkerülhetetlen és hogyan cselekedtem ebben a helyzetben?
Pár nappal azután, hogy haza érkeztünk, belázasodtam. A láz mellé csípős vizelet, váladék és viszketés társult. Nagyon meglepődtem magamon. De tudtam, hogy nőgyógyászomnak is meglepetést okozok. Már eleve azzal, hogy megkeresem. Hiszen én vagyok az a betege, akit ritkán lát. Most azonban tisztában voltam vele – mert emlékeztem a szállodában olvasottakra -, hogy szükségem van rá. Tehát találkoznunk kell.
Azonnal telefont ragadtam és időpontot kértem tőle. Még aznap délután magánrendelőjében találtam magam. Nem lepődtem meg, amikor azt mondta, hogy hüvelyi ultrahang vizsgálatra van szükség a probléma pontos diagnosztizálása érdekében. Sőt! Az előírásoknak megfelelve, üres húgyhólyaggal érkeztem. A hüvelyi ultrahang vizsgálathoz háton fekvő helyzetbe kellett helyezkednem a vizsgálóágyon. A csípőmet ékpárnával megemelve, egy megfelelő helyzetben elhelyezett monitoron követhettem a vizsgálat menetét. Őszintén megmondom, hogy semmit nem éreztem, de a helyzetet élveztem. Szóval, pozitív érzésekkel jöttem ki a rendelőből. Már csak azért is, mert felfázásom gyógyszeres úton kezelhető volt. Bízom benne, hogy hamarosan terhesgondozásom ad okot nőgyógyász szakorvosommal történő rendszeres találkozás lehetőségére.